| Iskolánk névadója az
erosáramú elektrotechnika hírneves tudósa, a Magyar Tudományos Akadémia
Levelező tagja, a Budapesti Muszaki Egyetem mérnöki
nemzedékeinek oktatója: Liska József
1883. április 6-án született Recisabányán. Apja Kohómérnök, édesanyja tisztviselo család gyermeke volt. Liska József eloször a helyi iskolát végezte el, majd 1900 -ig a fehértemplomi gimnáziumba járt. Muszaki tanulmányait a bécsi muegyetemen kezdte, majd a Budapesti Muegyetemen fejezte be, ahol gépészmérnöki oklevelet kapott. Elektrotechnikát Karlsruheban tanult oly sikerrel, hogy egy év alatt szerezte meg kituno minosítéssel az elektromérnöki oklevelet. Katonaévei után laborasszisztensként sokat foglalkozott a villamos gépek szénkeféivel, s e témából írt disszertációjával doktori fokozatot szerzett. Gazdag tapasztalatait 1908-tól itthon hasznosította. A GANZ Villamossági Gyárban helyezkedett el próbatermi mérnökként, majd 1914-ig a számítási osztályon dolgozott. Közben cikkei jelentek meg a szinkron és egyenáramú gépek, valamint a fékmágnesek témájában. Az Egyenáramú motorok nagy vasúti lokomotívokon való alkalmazása címu dolgozatával elnyerte a Zipernowsky-díjat. 1921-tol 1927-ig a Villamossági és Muszaki RT igazgatójaként muhelyt rendezett be, és megkezdte a transzformátor és szénkefe gyártását. Publikációi nemzetközi elismerést váltottak ki. 1927-tol 1939-ig a Villamossági és Ipari RT muszaki igazgatója volt. Ekkor a nagyfeszültségu transzformátorok, kapcsolóberendezések muszaki fejlesztésével foglalkozott. Tervezett transzformátorállomásokat és elosztóhálózatokat közép- és kisfeszültségre. Az o muszaki irányítása alatti idoben cége részt vett a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosításában. Már 1914-tol tanít a József Nándor Muszaki Egyetemen, majd 1926-ban rendes tanári címet kap. 1937-ben a Muegyetem II. Elektrotechnikai Tanszékének helyettes tanára lett. Ettol kezdve rendszeresen tart eloadásadásokat, majd 1939-ben egyetemi professzorként muködik, és a Villamos gépek és mérések tanszék vezetoje. A második világháború évei alatt nagy sikeru eloadásokat tart A Transzformátorok üzemi sajátosságairól címmel. Ebben az idoben a gépészmérnöki kar dékánja. A háború után elsoként szorgalmazza a Muegyetemen a romok eltakarítását, a tudományos munka és oktatás megkezdését. 1945-ben megjelenik elso könyve Villamos gépek vektorábrái címmel, majd 1948-ban Villamos gépek sorozatának elso része. Ezt 1951-ig még további négy rész követi. Akadémiai székfoglaló eloadását a Szinkronizált indukciós motorok címmel tartotta. Muveiben a tudományos következetesség, rendszerezettség, precizitás érthetoséggel, tömörséggel és gyakorlati szemlélettel párosul. Liska József érdemeit a tudományos élet és a kormányzat több alkalommal is elismerte. 1951-tol az MTA doktora, 1958-tól levelezo tagja. Éveken át az Akadémia Erosáramú Villamos Bizottságának elnöke. 1953-ban és 1961-ben Munka érdemrendet kap, 1954-ben Kossuth-díj ezüst fokozatát, 1958-ban pedig a Munka Vörös Zászló érdemrendet kapja meg. A Budapesti Muszaki Egyetem Liska professzor tanári munkásságát 1954-ben aranydiplomával 1964-ben gyémánt oklevéllel ismerte el. Liska József 1967-ben hunyt el. A magyar tudományos élet, az erosáramú elektrotechnika és ipar, a felsooktatás és sok-sok tanítványa hálával emlékezik rá. Névadó ünnepségünkön, 1987. március 15-én volt tanítványa, Dr Retter Gyula, a Budapesti Muszaki Egyetem tanszékvezeto professzora így emlékezett Liska Józsefre: "Milyen tanulságot hagy ránk nagyszeru tanítónk, Liska Professzor? Talán azt: Az ember legnagyobb kincse és öröme a tudás, a megismerés, és a boldogság titka az örömmel és becsülettel végzett munka. Ennek feltételei: a szerénység a jellem és az embertársaink iránti tisztelet. De mindenek elott a tudás. A tudás, amelynek öröme nemcsak a társadalmat viszi elore, de az egyént is kiegyensúlyozottá, derussé, ilymódon közszeretteté és boldog emberré, munkájával örök gyermekként boldogan játszó nemes emberré teszi." |