| |
|
|
| 1.szám 1997.május
20. |
INTERNETES különkiadás |
Megjelenik: negyedévenként |
Tartalomjegyzék
Megemlékezés
iskolánk névadójáról
Kilibben a lepke
"Ballag már a vén
diák..."
Érettségi elõtt...
Töprengés
Könyvajánlás
egy negyedikes szemszögébõl
Miért élek?
Bundások vagyunk, de
nem sokáig...
DIÁKPARLAMENT BUDAPEST 1997.
Az iskolarádió
Liskás sikerek az OSZTV-n
Iskolanap a Liskában
Május elsõ vasárnapján ünnepeltük
az édesanyákat.
Kicsit másképpen
A világ legismertebb üdítõje
Indonézia bemutatkozik
A kötelezõ tábor...
Május a szerelem hónapja...
Sport
VICC-oldal
És végül néhány
Murphy törvény:
Megemlékezés
iskolánk névadójáról
10 évvel ezelõtt 1987. március 15-én vette
fel iskolánk a Liska József nevet. Ki volt Liska József?
Mindannyian tudjuk, vannak hézagos ismereteink, de most idézzük
kicsit közelebbrõl is az alakját!
1883. április 6-án született Resicabányán.
Apja kohómérnök, édesanyja tisztviselõ
család gyermeke volt. Liska Jószef elõször a
helyi polgári iskolát végezte el, majd 1900-ig a fehértemplomi
gimnáziumba járt. Mûszaki tanulmányait a bécsi
mûegyetemen kezdte, majd a Budapesti Mûszaki Egyetemen fejezte
be , ahol gépészmérnöki oklevelet kapott. Ezt
követõen elektromérnöki oklevelet, majd a villamos
gépek szénkeféirõl írt disszertációjával
doktori címet szerzett.
Gazdag tapasztalatait 1908-tól itthon hasznosította. A
GANZ- villamossági gyárban helyezkedett el próbatermi
mérnökként, majd 1914-ig számítási
osztályban dolgozott.
Az Egyenáramú motorok nagy vasúti lokomotívokon
való alkalmazása címû dolgozatával elnyerte
a Zipernowsky-díjat. 1919 és 1922 között az Elektrotechnika
címû folyóiratot szerkesztette.
1921-27-ig a Villamossági és Mûszaki RT mûszaki
igazgatójaként mûhelyt rendezett be, és megkezdte
a transzformátor és a szénkefe gyártását.
Már 1914-tõl tanít József Nándor
Mûszaki Egyetemen, majd 1926-tól rendes tanári címet
kap, 1939-tõl egyetemi professzorként mûködik,
és a Villamos gépek és mérések tanszék
vezetõje.
Közben tudományos tevékenységet is folytat.
1945-ben, majd ezt követõen megjelennek könyvei: és
a Villamos gépek címû sorozata. Mûveire a tudományos
kötelezettség, rendszerezettség, precizitás és
tömörség jellemzõ.
Liska József érdemeit a tudományos élet
és a kormányzat több alkalommal is elismerte. 1951-tõl
a MTA doktora. 1958-tól levelezõ tagja. Éveken át
az Akadémia Erõsáramú Villamos Bizottságának
elnöke. 1953-ban és 1961-ben Munkaérdemrendet kap. 1954-ben
a Kossuth-díj ezüst fokozatát, 1958-ban a Munka Vörös
Zászló érdemrendet kapja meg. A Budapesti Mûszaki
Egyetem Liska professzor tanári munkásságát
1954-ben aranydiplomával, 1964-ben gyémánt oklevéllel
ismerete el.
Mi, a legifjabb nemzedék, mély fõhajtással
tisztelgünk Liska József emléke elõtt.
Így emlékezett az egykori tanítványa, Dr.
Retter Gyula Liska Józsefre:
" Milyen tanulságot hagy ránk nagyszerû
tanítónk, Liska professzor? Talán azt: Az ember legnagyobb
kincse és öröme a tudás, a megismerés, és
boldogság titka az örömmel és becsülettel
végzett munka. Ennek feltétele: a szerénység,
a jellem és az embertársaink iránti tisztelet. De
mindenek elõtt a tudás. A tudás, amelynek öröme
nemcsak a társadalmat viszi elõre, de az egyént is
kiegyensúlyozottá, derûssé ily módon
közszeretetté és boldog emberré, munkájával
örök gyermekként boldogan játszó nemes emberré
teszi."
Erre vártam, hogy felnõtté váljak,
Része legyek én is a rohanó világnak.
Itt van! Eljött! És a küszöbön állva,
A gyermekségbe vissza-vissza vágyva,
Megborzadok. Gyermek nem leszek soha!
És elõttem az út, túl komoly, mostoha.
De át kell vennünk az õsi terhet,
A valós ÉLET súlyát.
A fáradó vállaknak kell adnunk kegyelmet,
Feszüljön új kar, görbüljön új
hát.
El kell vinnünk a jelent a jövõhöz,
Hogy utána múltunk legyen.
S gyermekeinknek, ha lesznek egyszer,
A mi múltunk, szép jövõt tegyen.
Ma már tudom: Csak egy vagyok a sokból.
Nem maradt semmi a gyermekálmokból.
Szétmálltak, elremegtek. Én ím, elcsendesedve,
Nem vágyom már a nagy fellegekre.
Kikelt belõlem a felnõttkor,
Mint bábjából a lepke.
Mely csendben libben,
Az ÉLETBEN lebegve.
Kovács László 4.a 1997. Április
27.
"Ballag már a vén
diák..."
| |
1997. május 9-én válik mindaz valóra,
amit az ezelõtt négy évvel idekerülõ diáktársaink
annyira vártak. Életükben újabb epizód
zárul le ezzel a nappal. Várják ezt egyáltalán?
Nem igazán! Szerintük a négy év gyorsan elszállt,
és az iskola hiányozni fog nekik. Félnek felnõttéválásuktól,
hiszen most már minden döntésük további
életútjukat határozza meg. Közbiztonsági
osztályaink például szeretnék, ha számukra
is vezetnénk be ötödévet. Így, ha esetleg
valakit nem vesznek fel a fõiskolára, vagy még nem
döntötte el, mi szeretne lenni, akkor az ötödik év
még lehetõséget adna a tanulásra és
a gondolkodásra. A most végzõk közül nagyon
sokan szeretnék választani mind a gimnazisták mind
a szakközépesek a rendõri pályát. Sokan
szakmai tudásukat szeretnék továbbfejleszteni ötödévben.
Üzenjük nekik és mindazoknak, akik elhagyják ezt
az iskolát, hogy néha azért gondoljanak vissza ezekre
az idõkre, emlékezzenek tanáraikra és diáktársaikra! |
Érettségi elõtt...
| Mint minden évben, most is eljön az az idõszak,
amikor negyedikes diáktársaink nagy erõfeszítéssel
készülnek arra a vizsgára, mely további életünkben
fontos szerepet játszik. Megkérdeztem õket, idén
miként történik ez. nem volt könnyû beszélniük
róla.Év elejétõl ismétlik azokat az
anyagokat, amelyeket három év alatt sajátítottak
el. Ez nehéz dolog, hiszen miközben õk ismételgetnek,
a negyedikes tananyaggal is foglalkozniuk kell. A tételeket megosztják
egymást közt, ki mibõl készül fel, s ezt
elkészítve átadják a többieknek is. Természetesen
a tanárok és tanárnõk is sokat segítenek
az érettségi elõtt állóknak. A gimnazista
osztályokban a matektól félnek a leginkább,
de olyan tantárgyat nem tudnak mondani, amelyik össze ne szorítaná
gyomrukat. Sokan amiatt izgulnak, sikerül-e egyáltalán.
Ilyenkor rengeteg kérdés megfordul a fejükben: |
|
- Mi lesz ha nem sikerül? - Hogyan folytatom tovább? - Vajon
a pótérettségin átmegyek? - Mit szólnak
otthon ha??
A szakközépes osztályokban ugyanez a helyzet, ráadásul
nekik szintén vizsgázniuk kell.
Egyszer eljön az idõ, amikor mi is ugyanezt érezzük
majd. Addig is:
- Sok sikert negyedikesek!
Töprengés
Kora délután van. Az idõ borongós, a hangulatom
is. Kihalt kollégiumi szobában ülök és nézek
ki a fejembõl, de nem látok semmit. Na de kérem, nincs
itt semmi látnivaló, amit láthatnék, ez a siralmas
jövõm. Hogy miért siralmas?? Hát tessék
csak belepillantani a naplóba?! Na ugye, én megmondtam, ez
már egyenesen katasztrofális. Mi az, hogy én tehetek
róla??! Ez azért nem teljesen így van!! Nézzük,
mi alapján dõl el, hogy milyen jegy kerüljön a
bizonyítványba?! Hát persze, a naplóba beírt
jegyek átlaga határozza meg, milyen osztályzatot kapok
az év végén. Na és ki írja azokat a
jegyeket a naplóba?? A fent említett sorozatot bûncselekmények
elkövetésével kizárólag szaktanárok
vádolhatók. (ha erre valaha sor kerül, vád tanújaként
megteszem vallomásomat). Tehát ezek után ne jöjjön
nekem senki azzal a szöveggel, hogy te tehetsz róla, meg hogy
rajtad múlik? stb. Harcoltam én egész évben,
de azzal a pár nyamvadt kis ,,puskával" semmire sem jutottam.
Mi az, hogy ne adjam fel a reményt?? Rajtam már egy gépesített
lövész - ezred sem segítene. Lassan összecsapnak
felettem a hullámok. Mi lesz most velem? És mi lesz veletek
sorstársaim? Itt már csak a csoda segíthet. Igaz a
csatákat sorra elveszítette, de a háború még
nem ért véget. Az utolsó és egyben legfontosabb
hadmûvelet még hátravan. Igen, a témazáró
dolgozat. Igaz, az esélyeim a nullánál valamivel rosszabbak,
de most tényleg harcolok az utolsó töltényig.
Nincs más hátra, meg kell mérkõznünk,
és utána jöhet a végsõ megoldás.
,,Az erõ és a megoldókötet legyen velünk".
,,Obi" - van Bense Sándor 4.b
Könyvajánlás
egy negyedikes szemszögébõl
Mándy Iván: Kulikabát
Mándy Ivánra nagy hatással volt a film mint új
kifejezési lehetõség. Ezt a hatást érzékelhetjük
a Kulikabát címû mûvében is.
|
|
Elbeszélésében egy budapesti ruhaárusbódét
elevenít meg elõttünk, ahová Irénke betéved
kulikabátot vásárolni.A lány megjelenésével
megelevenedik a kis bódé, ahová csak néha téved
be egy-egy vásárló. A bódé tulajdonosa
Benz bácsi nem akarja elszalasztani vásárlóját,
ezért megpróbálja bódéját jó
fényben feltüntetni konkurens üzletekkel szemben, és
nagyon kedves vendégéhez. Az öregember kedvessége
elbódítja a lányt, és a történet
elkezd pörögni. Próbára kerülnek a ruhák,
a lány forog, és vele együtt pörög az idõ:
a jelen, a múlt és a jövõ síkjai váltogatják
egymást. Közben ahogy a lányt forgatják, maga
sem tudja, mi történik vele. Benz bácsi hangját
hallja, de közben különbözõ embereket lát.
Az üzlet elõtt elsétáló figurák
mind groteszk alakká válnak. A kopasz férfi a lány
szemében olyannak látszik, "akár egy majom".
Miközben Irénke a járókelõket figyeli,
egyfolytában Benzt hallja, amint régmúlt fiatalságáról,
családjáról, lányáról és
fiáról beszél. A lány egyre másra próbálja
a ruhákat, és a történet "mozog", szinte megelevenednek
elõttünk a múlt eseményei és ezt a látomást
csak a valóság, az öregasszony képe hozza vissza
a jelenbe. Az öreg ruhák, a sötét folyosó
és a semmibe vezetõ sötétség ismét
egy másik idõsíkba, a jövõbe vezeti. Megelevenedik
a lány jövõképe, a võlegénye természete.
A látvány és a látomás váltogatja
egymást. Az álom és valóságképek
mint egy régi némafilm egymást követõ
kockái sorban felborulnak elõttünk. A valós történések
sok helyen a fantázia világába lépnek át,
egyesítve a reálisat az irreálissal. A lány
képzetei valóságosnak tûnnek. " Fölötte
a vasrúdon lassan ringani kezdtek a színes nõi ruhák,
ringtak és virágok hajoltak ki belõlük. De már
nem is virágok voltak, hanem nevetõ nõi arcok. Szinte
hallotta is õket. A látvány látomássá
válik, nemcsak gondolati, hanem érzékszervi képzetek
is társulnak hozzá. A lány elõtt megjelenik
a Csengõ és Bengõ, a két kedves figura, akiknek
jelenléte látomás, de létezésüknek
van valóságos alapja. Csengõ és Bengõ
fölemelik Irénkét, majd amikor elengedik, a varázs
valósággá válik. A kedves Benz bácsi
egyszerre mogorva öregember lesz. A vágyott kulikabát
elveszti jelentõségét, a lány verné
le magáról, menekülne. A levegõ megdermed körülötte,
és mint a lidércek, a kabátok és a nadrágok
életre kelnek. Ezt a félelmekkel teli bódulatot töri
meg a lassan fölálló öregasszony képe. A
történet a valóságba lép vissza. Az olvasó
szemében Irénné alakja egy hétköznapi
ember tulajdonságait hordozza. A láttató írásmód
hagyja, hogy beleéljük magunkat a lány szerepébe
és rádöbbenjünk, hogy ugyanez történik
velünk is nap mint nap, akár az áruházban, akár
otthon az íróasztal mellett üveges szemekkel a papírra
meredve, akár az utcán sietve. Bármennyire is elfoglaltak
vagyunk, azt hiszem, nem tudjuk megakadályozni, hogy agyunk néha
önálló életet éljen. Gyakran érezhetjük,
hogy belsõ gondolataink elnyomják a külvilág
zaját, És egyszeriben minden, ami körülöttünk
történik, elveszti jelentõségét. Bár
minden nap rohanunk, de egy-egy sietõ lépés között
még megférnek gondolataink, és ezek jelentik a kilépést
a szabályok és kötelességek ránk erõszakolt
skatulyájából.
Aki ajánlotta: Oláh Valéria 4.d
Miért élek?
Miért élek?
Csak gondnak vagyok!
Nem értenek mások,
pedig én is ember vagyok
Szidnak a levelek
Mit nekem címeztek
Megítélnek engem,
Pedig nem is ismernek.
Szüleimet is bántja,
Az a gondolat
Hogy 15 év után
Sem tudják titkomat.
Miért is tudják
Hisz nem tudja senki
mert hogy nekem mi fáj,
nem kérdezi senki.
Kicsikorom óta
Egyedül vagyok,
Csak az élet tanít engem,
S az ítélõ pofonok.
Magamnak élek
Amennyire tudok,
De üldöznek engem
A szürke tegnapok.
Mindenki útjába
Csak én kerülhetek
S ha úgy tetszik nekik
Belém rúgnak egyet.
Igaz megvan mindenem
Amit csak kaphatok
De a szeretet hiányzik
És így üres vagyok
Ne értsen meg senki
Hisz úgysem tudnának
Az lenne a legjobb
Ha nem is látnának
Mostanában mindig
Arra gondolok
Hogy az lesz majd a legjobb
Ha szépen meghalok.
Szilvi
Bundások vagyunk,
de nem sokáig...
I.a
Mi sem vagyunk kivétel a tanár idegeit ölõ osztályok
közül. Persze közel sem olyan vadon mûveljük
ezt a mûfajt, mint amennyire lehetne. Ez abból is látszik,
hogy eddig minden tanár kibírt bennünket. Ennek ellenére
nem vagyunk rosszak, csak egy kicsit poénosok és jókedvûek.
Hiszen nem rongálunk, és semmi súlyosabb bûnt
nem követünk el; csupán a szórakozást biztosítjuk
az órán és azon kívül. De ez veszélytelen
tevékenység, hiszen még tanítani lehet ettõl.
Ebbõl látszik, hogy a tanulás órán kívülre
hárul. Mint azt bizonyára mindenki tudja, a zsenit és
az õrültet csak egy hajszál választja el egymástól.
Mi vagyunk a bizonyíték arra, hogy a hajszálon is
lehet állni. Az osztályfõnök próbál
minket a zsenik felé terelni, ámde ezen harc közben
õ is gyakran átcsúszik a másik oldalra. Ebbõl
- a hajszálon táncolásból- következik
viselkedésünk, hogy néha egészen jól tudjuk
az anyagot, néha pedig nem zavartatjuk magunkat, hogy mit kellene
tudni, avagy tanulni.
Informatika 1.b
Az osztályban 36-an tanulunk informatikusoknak, hiszen ez a jövõ
egyik legfontosabb szakmája. Kezdetben nagyon nehezen verõdött
össze a társaság, hiszen mindenkinek sok volt az ismeretlen
fejszerkezet. Az osztályban öt leány van, de többen
is lehetnének, mint például az 1.d-ben, hiszen az
életben szükségünk van a nõkre. Két
kollégista gyerek van az osztályban. Sokan vannak azok is,
akik bejárósak (kb. 16 fõ). Tanulmányi eredményeink
nagyon jók, de vannak olyanok, akik ezt lefelé húzzák.
Órarendünk tök jó, hiszen elég kevés
óránk van egy héten. Keddenként csoportos osztályfõnöki
óránk szokott lenni, amit fõleg ismerkedéssel
töltünk. Az osztályunk benevezett az Iskolai Kispályás
Labdarúgó Bajnokságra (nem rövidítettünk,
hiszen így több helyet foglal), ahol nem lettünk utolsók
(mi lõttük a 100. gólt). A tanárok nem nagyon
szívlelik, amikor az 5-ös teremben elkezdünk "hangoskodni".
Mint már említettem, nagyon kevés óránk
van, de nagyon gyorsan haladunk az anyaggal, ezért sokat kellene
tanulnunk. Az osztályban sokan szeretik a révet meg a technót,
de mi a magyar reppeket hallgatjuk. A tanulás mellett sok gyereknek
van hobbija, például: foci, sakk, tájfutás,
néptánc, de mi(zson bor) világbajnokok vagyunk szöcskeugratásban.
A hobbi és a szórakozás mellett tanulásra is
akad idõnk. Ezzel befejeznénk írnivalónkat,
sajnos nevünket nem tudhatjátok meg, mert élünk
az 5-ös kiegészítéssel, miszerint ha kiírják
a nevünket (felfedik kilétünket), családtagjaink,
unokáink, gyerekeink stb. veszélybe kerülhetnek.
K.P. és T.T.
1.d
Közbiztonsági osztály vagyunk, s érdeklõdési
körünk erre a területre irányul. Bizonyos tantárgyakat
emelt óraszámban tanítják. Szeretjük a
testnevelést, s úgy érezzük, ez látszik
is, hisz jó képességû kézilabda és
kosárlabda csapattal rendelkezünk. Szabadidõnkben is
foglalkozunk sporttal, mert eredményesen szeretnénk szerepelni
az edzõtáborban.
Többségünk célja a sikeres érettségi,
valamint a továbbtanulás.
E cél felé osztályfõnökünk: Sztepa
Zsuzsanna tanárnõ egyengeti utunkat.
Véleményünk szerint jól beilleszkedtünk
az iskolai életbe, s reméljük, jól megálljuk
a helyünket.
37 molekula egy atomban, avagy az elsõ GÉ
Reggel negyed és fél nyolc között beömlik
a terembe az 1.g. Van aki túlórázik, mert csak fél
után jön be. Elkezdõdik az óra, a tanár
leülteti az egész társaságot. Mindenki 45 percet
kap büntetésül. Nagy nehezen lecsendesülünk.
A napló, mint egy hurrikán úgy forog a tanár
asztal mögött ülõ ember kezében. Mielõtt
kijelölne egy felelõt, megkérdezi, hogy van-e önkéntes
vállalkozó. Hirtelen eltûnik az a sok fej, ami az elõbb
még a magasban volt. De már meg is van az elsõ áldozat,
aki sápadtan kecmereg ki a padból, és bejelenti, hogy
családi okok miatt nem tudott készülni. Ezzel az alibivel
új esélyt kap. A második felelõ négyesre
felel. Folytatódik tovább az óra. Néhány
gyereknek a hátralévõ húsz perc húsz
évnek tûnik. Hátul két lurkó elkezd hangoskodni.
A tanár megelégeli, és dolgozatot írat az osztállyal.
"Ezt még megbeszéljük!" - ordít fel torkaszakadtából
35 gyerek. Végre kicsengetnek. A harcias kedv elszáll és
elkeveredik a levegõben. A zene feloldja a hangulatot. Mindenki
mást csinál: vannak akik tombolnak és rikácsolnak,
van akinek K-m hiánya van és össze vissza rohangál,
de van aki szerelmi bánatában süppedve duzzog. Aztán
megint berreg a nyavalyás csengõ. Kezdõdik minden
elölrõl. Az a 30 lány és fiú nekifog újból
a tanulásnak. 'és még öt órát kell
kibírni'! Nehéz ezzel a gondolattal együtt élni?
Nagy 'sokára letelik a tanítási idõ. Ó
milyen jó is nézni, mikor ennyi boldog diák szalad
ki az iskola kapun. ( és milyen szörnyû ezt másnap
látni, ahogy "tolong" befelé) És mit is mondjak végezetül?
Ez az osztály nem jött volna létre,
ha nincs 37 "jófej" diák! Hi-Hi-Hi
DIÁKPARLAMENT BUDAPEST
1997.
| |
1997 május 1-2-3- án megkezdte mûködését
a rendszerváltás utáni elsõ országos
diákparlament. A rendezvényen mintegy 2200 küldött
vett részt. Május elsején az érkezéskor
elfoglalhatták a küldöttek szálláshelyeiket.
A kipakolás után 15 órakor az Erkel színházban
megkezdõdött az Országos Diákparlament nyitó
ülése. Göncz Árpád köztársasági
és Horn Gyula miniszterelnök urak a rendezvényen nem
tudtak részt venni , ezért õk levélben köszöntöttek
bennünket. A levél ismertetése után Dr. Magyar
Bálint mûvelõdési és közoktatási
miniszter tájékoztatást adott a közoktatás
helyzetérõl, majd Koltai Péter az Országos
Diákjogi Tanács elnöke indoklást fûzött
az Országos Diákparlament elé terjesztett ,A tanulói
jogok érvényesülése' címû dokumentumhoz.
Az est folyamán gálamûsort adtak a küldötteknek.
Vacsora s utána az este folytatódott. ( Kozmix, Hip-Hop Boyz)
Másodikán a reggeli után a küldöttek
35-40 fõs szekciókba tömörülve megkezdték
munkájukat. |
Az ülés eredményeként létrejött egy
52 pontból álló javaslattervezet. A délutáni
órákban szabadprogram várt mindenkit. A vacsora az
Építõk - Liget kongresszusi központban volt.
Majd innen átment a diákság a Petõfi csarnokba,
ahol Dj - Junior disco és sok más népszerû magyar
együttes szórakoztatta a közönséget. Harmadikán
az Országos Diákparlament záró ülésére
került sor szintén az Erkel színházban. Dr. Gönczöl
Katalin az állampolgári jogok országgyûlési
biztosa köszöntötte a Diákparlamentet. Makkai László
az Országos Diákparlament szerkesztõbizottságának
a szóvivõje összegezte a szekcióülések
tapasztalatait. Ezután az ajánlástervezet elfogadása
következett. Majd Dr. Benedek András munkaügyi helyettes
államtitkár szólt a szakképzés problémáiról.
Végezetül Dr. Magyar Bálint miniszter úr válaszolt
a felmerült kérdésekre és ígéretet
tett a Diákparlament évenkénti összehívására.
Aki iskolánkat képviselte: Harkai Szabolcs
5. A
Az iskolarádió
Ez a cikk az iskolarádió utóbbi hónapjainak
rövid története.
| Az iskolarádió felújításának
tervei még 1994-ben megszülettek, mivel az utóbbi három
év ballagásain és kültéri rendezvényein
a hangosítás kritikán aluli volt a mûszaki berendezések
elöregedett állapota miatt. Ezért elhatároztuk
az iskolavezetéssel közösen, hogy ezt fel kell újítani.
Ebben a munkában, amelyet anyagi okok miatt csak 1996 nyár
elején, a termelési gyakorlat keretein belül kezdhettük
el Kirják István tanár úr vezetésével.
Segítségemre voltak: Mezei Tibor 4/a, Nagy Róbert
4/b és Forró Attila 4/v osztályos tanulók.
Az iskola akkor vásárolt 2db CASTONE 100/m 200W-os vonali
végerõsítõt, és 15 új hangszórót,
melyeket a folyosókra szereltünk fel. A rendszer újravezetékelése
után jöhetett az élesztés, még a régi
keverõvel, de az új végfokkal. |
|
A tanév kezdetével a saját keverõpultomat használtuk
a stúdióban, mert a régi sajnos feladta. 1997. márciusán
tartott diákparlamenti ülésen felszólaltam, hogy
egy új, jó minõségû keverõre lenne
szûkségünk, az iskolarádió további
mûködtetéséhez. A keverõpult megvásárlásába
az iskolavezetés úgy egyezett bele, ha a diákság
a pénz egy részét összeadja. A keverõpultot
megvásároltuk, amely egy CASTONE CMA-52S, térhangosításhoz,
iskolahangosításhoz és disco célra is használható.
Az utóbbiból jött az ötlet, hogy az iskolának
15 éve nincs saját, diszkózásra is alkalmas
megfelelõ teljesítményû berendezésre.
Az iskolavezetés hozzájárult, hogy 2x 300 W-nyi zenei
berendezést vásároljunk. Ez egy 3 utas hangrendszer
, mely 2 db Beyma mélyláda, 2 db 150/300 Reflex közép
magas sugárzó és 2 db 5-ös piezzósor.
Remélem, ezek a berendezések hosszú idõre megoldják
iskolai rendezvények és osztálybulik, iskolai diszkók
gondjait.
- És a legfontosabb! Szeretnénk útjára
indítani a "Liska Slágerlista" címû iskolarádiós
mûsort abban a ti szavazatotok alapján rangsorolnák
a zeneszámokat. A szavazatokat a stúdióajtóra
elhelyezett rádióládába lehet bedobni. Szívesen
vennénk minden javaslatot, kérést, ami jobbá,
élvezhetõbbé és számotokra kedveltebbé
tenné az iskolarádiót. Mindenféle kéréssel,
kérdéssel most és a következõ tanévben
forduljatok bizalommal hozzám, vagy bármelyik stúdióshoz.
Sziasztok! Mamut, alias Koros Attila 4.a
Liskás sikerek az OSZTV-n
| |
1997. április 16-18-án rendezték Dunaújvárosban
a három napos Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt.
A verseny három fordulós, iskolai selejtezõbõl,
elõdöntõbõl és döntõbõl
áll, ahol az ország összes szakközépiskolájából
nevezett tanulók mérik össze tudásukat. Iskolánkból
hét tanuló jutott be a döntõbe, az erõsáramú
szakmacsoportban. |
Eredmények:
1. Bajor László 5.c
6. Dudás Gábor 5.v
8. Soós Norbert 4.v
Õk hárman a versenyen nyújtott teljesítményük
alapján szakirányú felsõfokú oktatási
intézménybe felvételi mentességet, valamint
a technikus, illetve az érettségi-képesítõ
vizsgán szakmai tantárgyakból jeles minõsítést
kapnak.
9. Szabó András 5.c
11. Varga Emánuel 4.a
14. Csillik Krisztián 4.v
Az utóbbi helyezettek a technikusminõsítõ,
illetve az érettségi-képesítõ vizsgán
szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakból jeles
minõsítést kapnak.
Felkészítõ tanáraik:
- szakmai elméletbõl:
Pecsenyánszky Sándor
Bencsik Ferenc és Csajbók József
- szakmai gyakorlatból:
Szabó László
Fazakas Szabolcs az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi miniszter
1997. május 29-én fogadás keretében köszönti
és jutalmazza a szakmacsoportok elsõ helyezettjeit.
Riport egy eredményes OSZTV-sel
Dudás Gábort , az 5. v. osztály tanulóját
sokan ismerik. A vele készített interjúból
megismerhetitek az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny résztvevõjét
is.
-
Elõször beszéljünk a tavalyi versenyrõl!
Tanáraid ösztönzésére neveztél be,
vagy te akartad felmérni a tudásodat?
-
Beírtak, aztán mentem. De magamtól is beneveztem volna.
-
Milyen érzés volt, amikor meghallottad, hogy a 2. helyezett
lettél? Hiszen egy országos versenyen ez igazán kiváló
eredmény!
-
Nem tudom. Számítottam rá, hogy jó helyezést
érek el, igazán örültem, büszke voltam és
vagyok az eredményemre.
-
Nagyon nehezek voltak a feladatok?
-
Igen, valamennyire mindegyik nehéz volt. Az azonban nekünk
kedvezett, hogy az 5. osztályosoknak egy nagyon nehéz feladatot
adtak, ezzel mi elõnyt szereztünk.
-
Ezek szerint a két évfolyamot közösen értékelték?
-
Igen. Különbözõ feladatsort kaptunk de azonos pontozással.
Ez alapján egybevett értékelést csináltak.
-
Tavaly felvettek a Mûegyetem gépészmérnöki
karára. Mi késztetett arra, hogy mégis maradj?
-
Részben az, hogy megszerezzem a számviteli vizsgát,
bár jelenleg erre nem sok esélyem van.
-
Az, hogy iskolánkban maradtál, lehetõvé tette,
hogy idén is indulj az ország legjobbjainak rendezett versenyen.
Milyen volt újra erre a versenyre készülni?
-
Jó. Nagy lehetõség volt számomra, hogy ismét
részt vehettem ezen a megmérettetésen.
-
Mennyit készültél az idei versenyre?
-
Valamennyivel többet, mint a tavalyira, de úgy tûnik,
még ez sem volt elegendõ.
-
Segített valaki a felkészülésben?
-
Igen, Bencsik tanár úr, akinek szeretnék külön
köszönetet mondani fáradozásáért.
-
Hol és hogyan zajlott a verseny?
-
Dunaújvárosban rendezték meg, három napig tartott.
Kedden délután indultunk Jászberénybõl.
Szerdán került sor a rendezvény megnyitójára,
majd elsõ fordulóként az elméleti feladatokat
kellett megoldanunk. Csütörtökön délelõtt
a gyakorlati és a mérési, délután a
szóbeli versenyek zajlottak. Este diszkóba mentünk,
jót buliztunk. Pénteken délelõtt 11-kor volt
az eredményhirdetés, délután pedig utaztunk
haza.
-
Hányadik helyezett lettél?
-
Hatodik. Nem a legjobb, de elégedett vagyok.
-
Mi az, amit talán jobban is tudtál volna teljesíteni?
-
A gyakorlat. Abban jobb eredményre számítottam.
-
Milyennek érezted az idei versenyt a tavalyihoz hasonlítva?
-
Sokkal jobb volt. Bár a verseny nehezebb volt, a társaság
klassz volt és a hangulat is kötetlenebb volt.
-
Milyen helyezéseket hoztatok még el?
-
Ha jól emlékszem, az elsõt, a nyolcadikat, a kilencediket,
a tizenegyediket és a tizennegyediket.
-
Idén is a Mûegyetemre jelentkeztél?
-
Igen. És remélem a tavalyi és az idei versenyeredményeim
alapján fel is vesznek a villamosmérnöki karra.
-
Az egyetem után mihez akarsz kezdeni?
-
Több elképzelésem is van. Vagy fejlesztem a családi
vállalkozást, vagy beállok egy jó céghez.
-
A szabadidõdben mivel foglalkozol szívesen?
-
Szeretek motorozni, a barátaimmal csatangolni. Valamint - ha nem
is szívesen, de készülök a kresz- vizsgámra,
amit éppen a verseny miatt kellett elhalasztanom.
-
Más hobbid nincs?
-
Nincs. Régen tanultam zongorázni, két évig
néptáncoltam, és általánosban felkaroltak
mint tehetséges rajzolót, de már évek óta
egyikkel sem foglalkozom. Mostanában azonban inkább érdekelnek
az érdekes pókfajok. Felmerült már bennem, hogy
veszek egy különlegesebb fajtát.
-
Szüleid foglalkozása révén több ízben
jártál külföldön. Melyik utazásra emlékszel
vissza legszívesebben?
-
Arra, amikor Romániába utaztunk. Bár elég régen
volt, máig is feledhetetlen élményt jelent.
-
És mi a helyzet a lányok terén? Szabad még
a szíved, vagy van most komolyabb kapcsolatod?
-
Relatív, hogy mit nevezünk komolynak, de igen. Van most barátnõm.
-
Azt hiszem, mindenki nevében kívánok sok sikert a
vizsgádhoz és az egyetemi tanulmányaidhoz!
P. E.
Iskolanap a Liskában
1997. március 24-én ünnepélyes megnyitó
keretén belül emlékezünk meg iskolánk névadásának
10. évfordulójáról. Az iskola vezetése,
tanárai, diákjai és a meghívott vendégek
elõtt méltatták névadónk, Liska József
munkásságát, és az elmúlt évek
iskolai sikereit. Ezen a napon mindenki ünnepel, különbözõ
programok teszik nem csak ünnepélyessé, hanem szórakoztatóvá
és látványossá. Az idén is így
történt. A 4 -5. évesek számítógéppel
megtervezett kapcsolásokat készítették el a
valóságban. Az érdeklõdõk ki is próbálhatták
de saját maguk is készíthettek kapcsolási rajzokat.
A lézershow vonzotta a legtöbb diákot, amely igazán
jó sikerült. A srácok kitettek magukért. A számítás
technika teremben az Internet kipróbálása sok tanuló
számára adott maradandó élményt. A nap
egyik fõszereplõje a számítógép,
a másik a sport volt. Délután a fiúk mérhették
össze tudásukat fociban, kosárlabdában. A játékosok
és szurkolók is jól szórakoztak.
Az iskolanap megrendezése szép hagyomány, erõsíti
a tanár-diák kapcsolatot, közelebb hozza a jelent a
múlttal.
Nagy Tímea 2.d
m
Május elsõ vasárnapján ünnepeltük
az édesanyákat.
|
|
Anya
Ez a szó, mely a világon a legszebb.
Elmondom, hogy nekem mit jelent:
Életet, hisz ezt te adtad meg nekem,
És egy mosolyt, melyet akkor láttam,
Mikor elõször nyitottam ki szemem.
Törõdést, gondozást már annyi éven
át,
Mit eddig adtál nekem Édesanyukám.
Segítettél nekem, hogy megálljam a helyem,
Játszottál velem, hogy legyen vidám percem.
Tanítgattál, hogyan írjam le nevem,
Ha beteg voltam, óvtál, ápoltál engem.
Mikor szükségem volt rád, mindig velem voltál,
Ezért szeretlek annyira, Édesanyukám.
Köszönöm mindezt, s kérlek téged arra,
Maradj velem addig, amíg az élet adhatja.
Szeressél még engem, sokáig és nagyon
Ez az én kívánságom, én csak ezt
akarom!
Szilvi
Itt állok
Itt állok egy szál virággal kezemben
nem sírok, de van egy pár könny szememben.
Sok ismeretlen között ott ül csendesen,
érzem a szíve dobogását szívemben.
Itt állok és próbálom szavakba önteni,
hogy mit jelent nekem egy anyát szeretni.
Egy anyát, ki nem sebezi meg gyermekét,
kinek bárki megköszönné szeretetét.
Itt állok még sokáig, amíg csak lehet
érte feláldoznám az egész életemet.
Megérdemli, mert felnevelt és szeret
Õ büszkén viselheti az anya nevet.
Tóth Mónika 1997. április 17.
Anyák napjára
Kicsit másképpen
Gondolom, bennetek is megfogalmazódott már az a kérdés,
hogy vajon milyenek is lehetnek tanáraitok az iskolán kívül.
Nagy Zoltán tanár úrral készítettem
" riportot", aki immár második éve tanít
iskolánkban magyar és történelem tantárgyakat.
Jászapátin él szüleivel. A Damjanich úti
általános iskolában tanult nyolc évig, majd
a Mészáros Lõrinc gimnáziumban (Jászapáti
) folytatta tanulmányait, ahol gimnazista osztályba járt.
4,5-es tanulmányi átlagával nem is gondolta volna,
hogy késõbb két diplomát is szerezhet. Nem
akart kitûnni diáktársai közül. Kipróbálta
a " puskázás" egy-két lehetõségét
is, de nem túl nagy sikerrel. Történt egyszer: német
dolgozat közben észrevették, hogy puskázik és
egyest kapott. Ezen esemény hatására komolyabban elkezdett
tanulni. Sikeres érettségi vizsga után az Egri Tanárképzõ
Fõiskola magyar-történelem szakán tanult tovább.
Ezek az évek voltak eddigi élete legszebb évei, majd
a Miskolci Egyetem történelem szakán gyarapította
ismereteit. A politika is nagyon érdekli. Szeret olvasni. Kedvenc
könyve: Paul Kennedy: A nagy hatalmak tündöklése
és bukása. Hobbija a film, ennek ellenére ritkán
jár moziba. Tanár úrban is él az úgynevezett
" versenyszellem ". Egy politikai tanulmányi pályázaton
szép eredményt ért el. Játszott a Mindent vagy
semmit címû TV mûsorban. Szeret tanítani.
Turóczi Bernadett
Ahogy kevesen ismerik
A Zoltán Attila tanár úrral készített
interjúnkban szeretnénk bemutatni nektek arról az
oldaláról õt, amelyet kevesen ismernek. Mikor felkértük,
örömmel tett eleget kívánságunknak. Beszélgetésünk
elõtt meglátott két diákot, amint egy matek
feladaton törték fejüket, és hûen önmagához,
szívesen segített nekik. Tanár úr 1991 óta
tanít iskolánkban matematikát. Megtudtuk tõle,
hogy a matekon kívül fontosnak tartja a zenét és
a nyelvek ismeretét is. Francia nyelvbõl sikeres középfokú
nyelvvizsgája van. Szívesen segítette osztályunkat
(2.d) a "Játsszunk operát!" versenyre való felkészülésben,
amelyben neki is köszönhetõen elsõk lettünk.
Életében meghatározó fontosságúnak
tartja a Babes-Bolyai Egyetemet Kolozsvárott, amely közel 100
éve mûködik. Amint elmondotta, nagyon jól érezte
magát ott, abban a pár évben, ahol több kellemes
élménnyel lett gazdagabb. Egyedül azt sajnálta,
hogy életébõl kimaradtak a kollégiumi évek.
Szerette azt a nagy szabadságot a tanulásban, a mûvelõdési
lehetõségekben és az új barátságok
kialakulásában. Véleménye szerint a tartós
fiú-lány barátságok kialakulása az egyetemi
idõre tehetõ, bár ezt a mai fiatalok sokkal korábban
a középiskolában kezdik el. Komplex, az az összetett
jellegû általános mûveltség szerzésére
rengeteg lehetõsége volt. A matematikát, mint tantárgyat
a tanulás és a sok kitartó gyakorlás közben
szerette meg. A matematika tanárnõje szigorú de következetes
volt. Az órákon szerzett tudásával nyugodt
szívvel állt a felvételi elé. Szeretné
elérni, hogy munkája eredményes legyen a diákközösséget
jó irányba befolyásolja és tapasztalataival
segíthesse. A puskával szerzett eredményekrõl
igen határozott véleménye van. "A diák saját
magát csapja be, nem elsõsorban a tanárt. Ez olyan
módszer, amellyel pillanatnyi sikert érhet csak el a tanuló."
Meglátása szerint a mai fiatalságból hiányzik
az életcél, a módszeresség iránti igény.
Jellemzõ még az életcél megfogalmazódásának
hiánya is. Minden irányban nyitott, ezt bizonyítja
az is, hogy szívesen szórakozik a fiatalokkal.
Kiss Linda Barati Melinda
Reméljük, ez a próbálkozás sikerül...
Az iskola színjátszószakkörének vezetõjével,
Pócz István tanár úrral készítek
riportot arról, hogy mi a terve a közeljövõben
a szakkörrel.
-
Hogyan jött az ötlet, hogy színjátszószakkört
indítson?
-
Ez egy próbálkozás volt. Kíváncsi voltam
arra, hogyha van ilyen lehetõség, jelentkeznek-e egyáltalán.
Mint kiderült sok olyan diák volt aki már foglalkozott
ilyennel általános iskolában. Vagy csak kedvet kapnak
akkor, hogy a színjátszással foglalkozzanak.
-
Soha nem gondolt arra, hogy színész lesz?
-
Igaz, középiskolában mi is játszottunk, késõbb
még fõiskolán is. Volt egy pár ismerõsöm,
akik jelentkeztek a Színmûvészetire, de õket
nem vették fel. Engem olyan nagyon nem is vonzott a színészet,
csak annyira, hogy mi is elõadtunk darabokat. Nem igazán
gondoltam arra, hogy megpróbáljam.
-
Ugye most próbálnak egy darabot egy szakkörrel?
-
Próbálunk próbálni, több-kevesebb sikerrel.
Nehéz az idõpontokat egyeztetni. Ez elég sok idõt
kíván a tanulás mellett azoktól akik szerepelnek.
De azért reméljük, hogy év végén
betudjuk mutatni a darabot.
-
Ön írja a darabokat?
-
Ezt nem, de a szerzõ kiléte maradjon titok. A késõbbi
darabok ismert szerzõk tollából származnak
majd.
-
Jászberényen kívül is beszeretnék mutatni
a darabokat?
-
Igen, jó lenne ha valamilyen fesztiválon be tudnánk
mutatkozni, de ezt a darabot egyelõre csak itt hazai pályán
tervezzük közönség elé vinni.
-
Hiányzik-e valamilyen karakter a csoportból?
-
Nem sértõdnék meg, itt játszana pl.: Gáspár
Sándor, Garas Dezsõ, Bán János vagy Kaszás
Attila, de nincsenek különösebb karakterigényeim.
Vannak egészen ügyes tagjai csoportnak, velük próbáljuk
megoldani a feladatokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy már nem
lehet jelentkezni. Lehet nyugodtan. Azok, akik komolyan gondolják,
hogy foglalkozni szeretnének a színjátszással,
keressenek meg.
-
Mi még tovább beszélgettünk, de nem vettük
észre, hogy lejárt a kazetta. Majd egy legközelebbi
alkalommal talán?
A világ legismertebb
üdítõje
Coca-Cola
A Coca-Cola receptjét eredetileg az egyesült államokbeli
Atlanta városában élõ John S. Pemberton gyógyszerész
készítette el több mint 100 évvel ezelõtt.
Pemberton keveréke egyszerû volt. A Dél-Amerikában
honos , kokaintartalma miatt hírhedtté vált kokacserje
- terekit - vörösborban áztatta.Mivel az ital nem volt
sikeres , a következõ évben teljesen átdolgozta
receptjét, kihagyta a bort, s a koffeintartalmú afrikai kóladió
kivonatát keverte az italba. A keserû ízt cukor és
ízesítõk hozzáadásával enyhítette.
Társa, Frank M. Robinson tervezte a közismert Coca-Cola feliratot
a jellegzetes folyóírással. A készítmény
ezután a helyi patikákban kiváló agyserkentõként
kezdték árusítani, fogyasztását töményen,
vagy vízzel hígítva ajánlották. Kezdetben
naponta átlagosan 13 palacknyi Coca-Colát sikerült eladni.
Pemberton 1887-ben eladta a receptet Willis E Venable-nek, és George
V. Lowndesnek. Õk 5 hónap múlva továbbadták,
- Pemberton halálának évében- ismét
áruba bocsátották összetételét.
Az új tulajdonos, Asa G. Candler a sûrítményt
szódavízzel elegyítette. Õ volt az elsõ,
aki felismerte, hogy a Coca-Cola népszerû itallá válhat,
fõleg, ha összetételét szigorúan õrizve,
némi titokzatossággal sikerül körülvennie.
Mivel a receptet ekkorra már heten ismerték, Candler módosított
rajta. Társául fogadta Frank Robinsont, és 1892-ben
bejegyeztette a Coca-Cola Companyt. A sûrítményt 1903-ig
kizárólag õk ketten állíthatták
össze zárt laboratóriumi körülmények
között. Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi
kormánya 1909-ben 40 nagy és 20 kis hordónyi Coca-Colát
foglalt le, s a vállalatot az élelmiszertörvény
megsértésével vádolta meg, mondván hogy
a "Coca" mint összetevõ azt jelenti hogy a termék tiltott
kábítószert, azaz kokaint is tartalmaz. A 10 évig
húzódó tárgyalások során azonban
egyetlen vegyésznek sem sikerült kimutatnia a kokaint a kokainkivonatban,
vagy a kóladióban.
Végül is tartalmaz-e kokaint? William Ponnstone Nagy titkok
címû könyvében így ír: A Coca-Cola
valójában egészen kevés koka és kóladió
felhasználásával készül? de egyiknek sincs
köze az ital ízéhez. Az USA Georgia államában
mûködõ Trust Company földalatti biztonsági
széfjében õrzik a világ egyik legnépszerûbb
üdítõitala, a Coca-Cola összetételének
titkát. A széf felnyitására állítólag
csak a cég igazgatói adhatnak engedélyt. Világszerte
számos vállalat szerzett ugyan jogot a Coke néven
is ismert ital palackozására, de pontos összetételét
egyik sem ismerheti. Csak sûrítményeket és más
hozzávalókat kapnak a Coca-Cola Companytól, s ezeket
szénsavval dúsított vízbe keverik.
Az 1983-ban megjelent Nagy titkok címû könyvben azonban
leírják, hogy a Coke-nak a vállalat által 1-tõl
9-ig terjedõ számjelzéssel ellátott, s csak
"termék" néven emlegetett alapösszetevõi a következõk:
1. cukor; 2. karamell; 3. koffein (bár ma már koffeinmentes
változat is készül); 4. foszforsav; 5. kokalevélkivonat;
6. citromsav és nátriumcitrát; 7. citrom, narancs,
lime, kasszia, (egy fahéjfajta) és szerecsendió, továbbá
feltehetõen egyéb növények olaja; 8, glicerin;
9. vanília.
A legtitokzatosabb összetevõ a "7x termék" jelû
illóolaj-keverék továbbra is rejtély. (Az x-re
soha semmi magyarázatot nem adtak) Bárki is próbálná
meg lemásolni a keveréket, annak pontosan ismerni kellene
valamennyi hozzávalót- s ezt nehéz teljes bizonyossággal
kielemezni- és azok arányát, amit pedig minden eddigi
elemzési kísérlet meghiúsult.
Indonézia bemutatkozik
| |
Nemrégen megtekinthettünk egy kiállítást
Indonéziáról amelyet a Déryné Mûvelõdési
Központban rendeztek. A kiállítást ékesítették
a kinn élõ magyar diákok által tartott elõadások.
Így bepillanthattunk a Távol-kelet varázslatos világába.
Indonézia egy délkelet-ázsiai szigetország.
Fõvárosa Dzsakarta. A szigeteken a legkülönbözõbb
tájtípusok találhatók meg. A sûrû,
hatalmas erdõk, mangróvesérok és a csaknem
60 tûzhányó -nagy részük még ma
is mûködik-, a korahajnali órákban páratlan
élményt nyújthatnak az idelátogatóknak.
Fejlõdõ ország, a legnépesebb szigetei: Jáva,
Szumátra és Bali. Éghajlata meleg, nedves egyenlítõi
éghajlat, amelynek következtében az itt termelt nagy
mennyiségû rizs a fõ ételükké vált,
de jelentõs a kaucsuk, kávé, tea, olaj és dohányzás
termelése is, amelyek a kiviteli cikkek között is fontos
helyet foglalnak el. |
Sajnos, a kábítószerek fogyasztása rendkívüli
népszerûségnek örvend, ellentétben az alkoholfogyasztással,
azt mélységesen elítélik. Sok helyen még
a boltokban sem lehet alkoholt kapni, csak a nagyobb szállodák
tartanak szeszes italokat a külföldrõl ideérkezõ
turisták számára. Hagyományaikra jellemzõ
az emberek iránti barátság, a mûvészetek
szeretése és a folyton mosolygó barátságos
arcokra kiülõ életszeretet. Ez persze leginkább
a kisebb falvakban észrevehetõ, bár a bennszülött
törzsek (dajákok, pápnák?) is általában
barátságosan fogadják az idegeneket.
Majdnem minden indonéz kiemelkedõ teljesítményeket
ér el valamely mûvészeti ágban.
Ilyen például a fafaragás vagy a ruhák,
vásznak batikolása amelynek rejtelmei generációkon
át öröklõdnek. Ezeket speciális eszközökkel
végzik, és nagyrészüket eladják, hogy
ezzel biztosíthassák családjaik mindennapos megélhetését.
Kultúrájuknak másik elengedhetetlen a vallás
tisztelete. Ez nyilvánul meg a különleges, több órás,
gyakran több estén át tartó színházi
elõadásokban, táncokban is. A tánc a mozgás
életük szerves részévé vált. Gyakran
még a nagyvállalatoknál is szakítanak idõt
a munkakezdés elõtti frissítõ, bemelegítés
jellegû tornára. Ennek a 17000 szigetbõl álló
1900000 km2-es 153 és millió fõs országnak
az összetartásában a mindenütt hemzsegõ
katonaság jelenti a fõ erõforrást, aminek következtében
az elnök tisztelete is egyedülálló szinte mindenhol
látható.
Indonézia különleges ország, számunkra
idegen szokásokkal és hagyományokkal, amit igazán
- bár még akkor sem teljesen - odautazva tapasztalhatunk
meg és érezhetünk át. Ennek a csodának
egy piciny töredékét próbálták
meg hozzánk közel hozni, amit ezúton is hálásan
köszönhetünk meg.
Lénárth Veronika
A kötelezõ tábor...
A közbiztonságis osztályok az elsõ
két tanév nyarán szakmai jellegû táborban
vesznek részt. Két másik iskolával, a karcagival
és a tiszaföldvárival együtt. A három iskola
felváltva, évenként szervezi a programokat. A tábor
két hétig tart, az elsõ héten az elsõsök,
a másodikon a másodikosok vesznek részt. Ebben az
évben az 1.d - sek és mi, másodikosok szervezzük
a tábort. Szeretnénk a tavalyinál, amelyet a karcagiak
rendeztek, sokkal jobbat csinálni, ezért nagy erõbedobással
láttunk munkához. Nem szeretnénk ugyanazokat a hibákat
elkövetni, mint a karcagiak. A tavalyi tábor szervezetlen volt,
ehhez hozzájárult a rossz idõjárás is.
Egyszóval, nem igazán éreztük magunkat jól.
Délelõttönként órákra kellett járnunk,
pl.: matekra, oroszra, önismeretre. Délután pedig, ha
nem voltak meccsek, halálra untuk magunkat. Abban az egy hétben
csak az volt a jó, amikor pénteken adták a nevünkre
szóló oklevelet. Elsõ helyezést értünk
el a fociban, a kézilabdában és az idegen nyelvû
tájfutásban, de sajnos kötélhúzásban
a harmadikok lettünk. Mi is leginkább sport rendezvényeket
szervezünk, de egy napot kirándulásra szentelünk.
Ellátogatunk a Tanácsházára, a Rendõrmúzeumba.
Tavaly Egerbe vittek el minket, de ez nem volt nagy újdonság
számunkra. Megnéztük a várat, amit már
vagy tízszer láttunk és utána a Szalajkavölgybe
mentünk, ahol megettük a bõséges ebédünket:
egy szelet kenyeret és egy konzervet. Az idõ és a
kaja egész héten rossz volt. Az a tábor inkább
egy kiképzõtáborra hasonlított, ahol pocsék
volt a kaja, esett az esõ, szemetet gyûjtöttünk
és árkot ástunk. A '97-es táborban reméljük,
nem lesz idõnk unatkozni. Egész hétre sûrû
programot állítottunk össze. Lesz karate bemutató,
disco, vetélkedõ és fõzõverseny, ahol
az elkészült mûveket természetesen meg kell enni.
Csütörtökre szakmai napot tervezünk, amelyre magas
beosztású rendõröket hívunk a BRFK - tól.
Õk a rendõr pálya nehézségérõl
és örömeirõl tartanak elõadást.
Tanárok és diákok együtt törekednek,
hogy minél sikeresebb legyen a két hét. Reméljük
sikerül! |
|
Farkas Dóra
Május a szerelem hónapja...
Csak egy kérdés, amire nincs válasz
Szeretsz? én mindig ezt kérdezem magamban,
és az arcodat látom álmomban.
Szeretsz? csak egyszer mond ki ezt a szót
és feledj el minden rosszat minden jót.
Szeretsz? Kérlek ne hagyj itt egyedül
tudod egy kicsit gyûlöllek itt belül.
Szeretsz? Ne titkold úgyis tudom
beszélj hát én figyelek és hallgatom.
Szeretsz? miért nem válaszolsz nekem
teljesen tönkre teszed az életem.
Szeretsz? miért nem nézel rám soha
nem érted, belehalok a fájdalomba.
Szeretsz? vagy ne kérdezzelek többé téged,
felejtselek el és mondjam, hogy Isten Veled!
És mondd szeretsz?
Tóth Mónika
Vagy a szenvedésé?!
Kínok közt élek
Sokszor úgy érzem engem sokan nem szeretnek
Hogy miért nem? - ne kérdezd, míg én sem
értettem meg.
Néha úgy érzem bántani akarnak
Önzõ tekintetükkel engem megfojtanak
Sokszor eldöntöttem: most, most megváltozok
De mindig utol érnek a szenvedtetõ gúnyok
Szenvedek hisz ezt nehéz elviselni
A dühöngõ fájdalom szívemet széttépi
Most mit tegyek mondja meg valaki
Az életemet kellene ezért odaadni?
Õk nem tudják mi a kín mi a fájdalom
Életem nagy része egy kicsi kis sírhalom
Kit legjobban szeretek õt is tiltják tõlem
De ez egy szerelem! Nem adom fel könnyen
Nem adhatom fel hisz csak Õ szeret engem
Átkozott a világ ha elszakítják tõlem.
Unom már hogy mindenért csak minket bántanak
Ha valami baj van mindenki ránk mutat
Mások hibáit is nekünk kell viselni
Az egész életünket így kell leélni
Szeretném ha egyszer megbocsátanának
Ha nem csak bennünk keresnék az újabb hibákat
Én lennék a világ legboldogabbja
Ha a nagytöbbség szívébe engem befogadna.
Szilvi
Sport
Labdarúgás
1997. tavaszán kispályás labdarúgó bajnokság
indult az iskolába. A sport események 2 szervezõje
Bathó János és Borbényi Olivér volt.
16 csapat nevezett a küzdelembe, mely két 8-as csoportba körmérkõzések
formájában indult el. Mindkét csoportból az
elsõ 4 helyezett jutott tovább az elõdöntõbe.
Az elõdöntõbõl a 8 csapat közül négy
jutott a középdöntõbe, itt már egyenes kiesés
formájában zajlottak a küzdelmek.
Az elõdöntõ párosítása:
VÍRUS - Jászbimbó FC 0:1
Született Gyilkosok - ULTRA Boys FC BT 3:0
FC RLC - ALL Stars 1:0
Narancs FC - Real Margit 1:3
Az elõdöntõbe tehát kiesett a VÍRUS,
ULTRA Boys FC BT, All Stars és a Narancs FC csapata, így
a középdöntõbe a Jászbimbó FC, FCRLC,
Született Gyilkosok és a Real Margit csapata játszott
az alábbiak szerint:
Jászbimbó FC - FC RLC 0:4
Született Gyilkosok - Real Margit 14:13
Így a 3. helyezést a
Jászbimbó FC - Real Margit mérkõzésen
9:0 arányban a Real Margit csapata gyõzött, így
õk álltak a lobogó 3. fokára.
A döntõ:
Született Gyilkosok - FC RLC 8:9
A kispályás labdarúgó bajnokságot
az FC RLC nyerte.
Gólkirály: Borbényi Olivér (FC RLC)
Küzdelmes, sportszerû és többnyire gólokban
gazdag mérkõzéseket láthattunk. Reméljük
jövõre is megrendezésre kerül a bajnokság.
Minden Résztvevõnek Gratulálunk!
F.A.
Röplabda
Valószínûleg sokan nem tudják, hogy iskolánknak
leány röplabda csapata is van, amely nem is kis eredményekkel
büszkélkedhet, de kezdjük az elejérõl! Riportomat
az egyik csapattaggal, Budai Orsolyával készítettem.
-
Hogyan alakult meg a csapatotok?
-
Ez az iskolai röplabdacsapat már tavaly szeretett volna benevezni
az iskolák közti versenyekre, de sajnos, nem volt meg a teljes
létszám. Ebben a tornaévben azonban sikerült
egy olyan csapatot összeállítani, amely komoly esélyekkel
indulhatott akár országos versenyen is.
-
Mikor kezdõdtek a versenyek?
-
Novemberben, de ekkor még csak a megyei selejtezõkre került
sor. Ezen mérkõzések egy részét a suli
tanulói is láthatták. Innen elsõként
jutottunk tovább a területi döntõre.
-
Még visszatérve a megyeire, milyen ellenfeleitek voltak?
-
Három szolnoki és a jászberényi Lehel Vezér
Gimnázium. Persze a csapatunk olykor-olykor leengedett a meccseken,
de idõben sikerült helyrerázódnunk, így
aztán agy csapatnak sem sikerült megvernie minket.
-
Úgy tudom, a területin is sikerrel jártatok.
-
Igen. Ellenfelünk Budapest és Esztergom volt, akiket szintén
könnyedén megvertünk.
-
A versenyeken nem volt lámpalázatok?
-
Mint általában, persze, minden mérkõzés
elõtt izgultunk, hiszen nem lehet elõre tudni, hogy milyen
képességû valójában az ellenfél,
de az eddigi meccseken a bizonytalanságunk felesleges volt. Megemlítenék
egy esetet: amikor megérkeztünk Budapestre, egy öltözõbe
kerültünk az esztergomi csapattal, s lenézõen a
szemünkbe mondták, hogy levernek minket. Ez az erõs
határozottság természetesen megrémisztett bennünket,
de az elsõ szett után, mint kiderült (15:0 az eredmény),
a mondás igaz: Amelyik kutya ugat, az nem harap!
-
Milyen esélyekkel indultatok az országos döntõre?
-
Szerettük volna a dobogót megpályázni, bár
az ellenfeleink ott már olyan csapatok voltak, akik elismertek országos
szinten is. Egy csoportba kerültünk Szegeddel, Debrecennel és
Egerrel, döntõt pedig Nyíregyházával és
Paks csapatával játszottunk. Én úgy érzem,
hogy az a 7. hely, amit elértünk, nem rossz eredmény.
-
Hogyan készültetek a meccsekre?
-
Mindennapos kemény edzésekkel és erõsítéssel,
hisz a csapat hét tagjából öten a város
röplabda-egyesületében is játszunk. Sõt
van, aki a felnõtt csapatban szerepel.
-
A tanulást hogyan tudtátok összeegyeztetni a sporttal?
-
Elég nehezen, de úgy gondolom, nem sok panaszt lehet ránk
hacsak az nem, hogy néhány napot hiányzunk a mérkõzések
miatt, s ez azért ahhoz egy kis lemaradást. Az iskolánkban
azonban vannak diákok és tanárok, akik végigkísérték
az eseményeket, és szurkoltak értünk. Ez nagyon
sokat segített, köszönjük nekik. Itt legfõképpen
Kocka Ferenc tanár urat említeném meg, aki minden
meccsen összetartotta a csapatot.
Elõreláthatólag a csapat jövõre is benevez.
Talán a dobogós hely akkor már sikerülni fog.
A csapat tagjai: Bende Katalin, Karádi Réka (1.g), Jenei
Ildikó, Nagy Ivett, karakas Margit (2.g), Nagy Tímea, Budai
Orsolya (2.d).
Lovaglás
A nevem Karádi Réka. Az 1. G tanulója vagyok és
van egy nem hétköznapi hobbym, a lovaglás. 3 éves
koromban kezdtem. Ekkor kaptam meg az elsõ lovamat. Édesapám
tanított meg az alapokra, majd lovastanulmányaimat a Zagyvamenti
MGTSz-ben folytattam Pesti Mihály felügyelete alatt.
Õ tanított meg a lovat megbecsülni. Megbecsülni
mint társat s nem mint eszközt!
Rávezetett a ló és lovas közti egyensúly
megvalósítására, az együttmûködés
fontosságára, a bizalom felépítésére
ló és lovas között. Ebben segítették
még a Kiskunhalasi Határõr Dózsa tagjai, és
a jászberényi lovasok.
Most a 4. Lovamnál tartok, és Iby Ferenc segít
az idei versenyekre való felkészülésben.
Köszönöm, hogy elolvastátok a cikket és
ha kedvet kaptok a lovagláshoz, akkor szívesen várunk
benneteket az Állatkert mögött lévõ Zagyvamenti
Szövetkezet 1. Számú telepén. Próbáljátok
ki!
Karádi Réka 1.g
Egy sportoló Sydnyben?
...aki ötszörös ifjúsági országos -,
egyszeres felnõtt -, ötszörös ifi válogatott
-, egyszeres felnõtt válogatott - és háromszoros
diákolimpiai magasugró bajnok. A neve Kovács Tivadar.
1978. május 3 - án született. A Jászságban
és Magyarországon elismert sportoló.
Sportoltál valamit régebben?
Igen, korábban jégkorongoztam, kézilabdáztam
és fociztam.
Mikor kezdtél el foglalkozni a magasugrással?
Elõször az iskolában Gönczõ Károly
tanár úr ajánlotta. Következõ év
végén jött a diákolimpia. A magasugró
csapattal másodikok lettünk, itt 195 cm - t ugrottam. Ekkor
kértek fel Szolnokon, hogy ezentúl ott eddzek. Harmadik év
végén megint eljött a diákolimpia napja és
a magasugró csapat már arany éremmel dicsekedhetett.
Itt már 206 cm - t teljesítettem. Negyedikben egyéniben
is indultam, ekkor 220 cm - t ugrottam és a csapat ismét
az elsõ helyen végzett. A csapat tagok: Kovács Ferenc,
Harangozó András, Farkas Zoltán, Göblyös
Gábor és én. Ezen az olimpián 2 m - t ugrottam
mert megsérült a lábam, de elõzõ nap 214
cm - rel én voltam a diákolimpiai csúcstartó.
Hallottam, hogy új országos csúcsot állítottál
fel! Igen, a legnagyobb ugrásom 222 cm, most télen Budapesten
a Körcsarnokban volt. Mennyit edzel egy héten? Egy héten
háromszor járok edzésre Szolnokra, kb. 18 -20 óra
között érek haza. Itt meg szeretném említeni
Ecseki Tibor edzõ urat, akinek sokat köszönhetek. A többi
edzés a suliban van. Hát akkor egy kicsit a magánéletrõl!
Ennyi edzés mellett, mennyi idõt szánsz a szórakozásra?
Mi a helyzet a lányokkal? Igen, szakítok rá idõt,
mert szórakozni mindenkinek kell. Kedden, csütörtökön
és a hétvégeken. Hát a lányok? Mostanában
nem volt komolyabb kapcsolatom; a jelent most hagyjuk! Hányszor
voltál igazán szerelmes?
Kb. 4 -5 - ször. Sydney 1996, augusztusa: - Mi volt a feltétele
annak, hogy kijutottál Sydneybe?
- A kiküldetési szint 218 cm volt, ha teljesítem,
akkor elutazhatok Ausztráliába.
De ez nem volt olyan egyszerû, mint amilyennek látszott.
A selejtezõn 214 cm-t teljesítettem, egy kicsit megijedtem
emiatt, de aztán az országos versenyen 220 cm-t ugrottam
és ezzel én is tagja lettem az utazó magyar csapatnak.
- Kik utaznak még ki? Mesélj egy kicsit az élményeidbõl!
- A csapatban összesen 20-an voltunk - különbözõ
sportágakat képviselve. A nagy utazás 1996. augusztus
14 - 24 - ig tartott. Az elsõ 3 napot kinn élõ magyar
családoknál töltöttük. Nagyon kedvesek voltak,
elvittek mindenhova: az operaházba, megnéztük az állatkertet
is - ahol megsimogattuk a koalákat, és megmutatták
Sydney büszkeségeit. Aztán jött a verseny. A magyar
magasugrók közül 2 - én voltunk; de a selejtezõbe
218 cm - el bekerültem az elsõ 12 közé, a döntõbe.
A verseny elég szoros volt. Az elsõ egy amerikai lett 224
cm - el, a második egy cseh versenyzõ 221 cm - el, a harmadik
egy angol, õ 218 cm - t ugrott. Én itt 11. lettem. Elégedett
vagyok ezzel a helyezéssel, de a 210 cm - el nem vagyok kibékülve.
A hazaút repülõvel elég fárasztó
volt, 26 órát utaztunk; de leszálltunk Singapore -
ban is. Amerikai ösztöndíj - Hallottam, hogy kaptál
az USA-ból: három helyre is tanulási lehetõséget!
Mik a feltételek, hogy felvegyenek? - Kaptam ajánlatot három
amerikai egyetemrõl Iowából, Idahoból és
Nebraskából. Hogy felvegyenek ún. tofl angol tesztet
és ún. sat matematikai tesztet kell kitölteni és
ha elérem a megfelelõ pontszámot, akkor kinn tanulok
4 évig. Idahoba 4 évre 45000 dollárt ajánlottak
fel, ebben benne van a szállás, az étkezés
és a tankönyvek. De éppen, hogy elég mindenre.
Iowaba 60000 dollár 4 év. Itt azt mondták, hogy kifizetnek
mindent, a sportcuccoktól kezdve a versenyekig. nekem csak az odautazást
kell kifizetni. Nebraskából még nem kaptam pontos
értesítést. - Eldöntötted már, hogy
hol szeretnél tanulni? - Még nem tudom, de tanulom az angolt,
mert azzal nincs semmi veszíteni valóm.
B.T
VICC-oldal
1. A rendõr felesége már reggel óta noszogatja
férjét:
- Lajos, vidd ki a gyereket az állatkertbe!
- Jó, majd kiviszem - így a férj.
- Lajos, vidd ki a gyereket az állatkertbe!
- Jó majd kiviszem!
- Lajos vidd már ki a gyereket az állatkertbe!
- Nem viszem ! Ha valaki látni akarja, jöjjön ide!
2. A diliházban a beteg bemutatja a legújabb rajzát
az orvosnak.
- Látja ,egy tehén legeli a füvet a mezõn.
- Igen? És hol van a fû? - Kérdezi az orvos.
- Megette a tehén.
- És hol a tehén?
- Mi a francnak lenne itt, ha már lelegelte az összes füvet?
3. Hazajön a rendõr gyereke, és azt mondja:
- Hello apa, tudok egy tök jó rendõrviccet!
- Na de kisfiam! Én is rendõr vagyok!
- Nem baj. Majd lassabban mesélem.
4. Két teknõsbéka vánszorog a sivatagba.
Találnak egy üveg üdítõt. Azt mondja a fiatalabb
az idõsebbnek:
- Maradj itt, vigyázz az üvegre, én meg hozok egy
nyitót!
Eltelik öt év, amikor az idõsebb kicsit türelmetlenül
felsóhajt:
- Most már igazán jöhetne!
Mire a másik:
- Ha idegeskedsz el se indulok!
5. Két úszni nem tudó a parton beszélgettet:
- Szerinted mély a víz? - kérdi az egyik.
- Nem tudom pontosan , a gyereket még csak tíz perce
lepte el.
6. Éjszaka kopogtatnak az öreg székely ablakán.
Álmából felriadva mérgesen kiszól!
- Ki az?
- A szomszéd vagyok. Van téntája?
- Nincs! - feleli - és visszafekszik aludni. Fél óra
múlva ismét kopogtatnak
- Ki az mán megint?
- A szomszéd vagyok hoztam téntát.
7. Két asszony beszélget. Az egyik így szól:
- Mi trágyázzuk a málnát!
Mire a másik:
- Mi cukorral esszük!
8.-Apu, most, hogy 15 éves lettem, már festhetem magam
és rúzsozhatom a szám?
- Szó sem lehet róla, kisfiam!
9.-Mi érdekes van azon a fán, szomszéd?
- Hát csak eltûnõdtem, hogy tavaly erre a fára
akasztotta föl magát az asszony.
- Nem tudna nekem adni róla egy jó oltóvesszõt?
10.A rendõr apuka kérdi a gyerekét:
- Mi van a kezedben , fiam?
- Nagyító.
- Nem azt kérdeztem, hogy kitõl kaptad!
11. Két cimbora találkozik, az egyik igen szomorú.
- Mi történt veled? Olyan sápadt vagy, szomorú,
talán még fogytál is!
- Ne is kérdezd! A múlt hónapban kiküldetésben
voltam Afrikában. Egy kicsit lemaradtam a többiektõl,
hirtelen a sûrûbõl elõugrott egy nagy majom,
és megerõszakolt.
- Jaj, ne is folytasd! Ez iszonyú!
- Persze, hogy iszonyú! Azóta se egy levél, se
egy üzenet?
És végül
néhány Murphy törvény:
1. Ha igazad van, hamarosan kiderül, hogy jobb lett volna, ha nincs
igazad.
2. A halálítélet vigasza:
- Nem érdemes élni, hiszen az élet a "legdrágább"
dolog a világon.
Magyarázata:
Már csak az egyre emelkedõ whisky árak miatt is.
3. Azonosítás egy anyától:
- Én mondtam a nyomozóknak, hogy az áldozat nem
lehet az én kisfiam, mert annak soha nem volt ilyen nagy véres
folt a feje helyén.
4. Lélekvándorlás:
Azóta hiszek a lélekvándorlásban, mióta
láttam Alain Delont egy filmben meghalni, és a következõ
héten feltámadt egy krimiben.
5.A gyermekálmok következményei:
- Az okos gyerekek és a gyengébb képességûek
4 éves korukban egyaránt rendõrök akarnak lenni.
Folyamánya: Az utóbbiakból lesznek késõbb
valóban rendõrök.
6. Házõrzõ kutyánkról:
- Nem okos dolog betörõk ellen kutyát venni, mert
az ugatástól nem lehet meghallani a tolvajokat.
7. Rendõrökrõl:
- Csupán két baj van velük.
1. Ha pont ott vannak valahol
2. Ha pont nincsenek ott valahol
8. Rendõrlogika 1.:
- Ha a betörõ menekülés közben felmászik
a fára: a rendõr is, ha beúszik a tóba: a rendõr
is, ha elmenekül: a rendõr is. 9. Rendõrlogika 2.:
- Az okos rendõr nem csomagolja ki a csokoládét,
úgyis tudja mi van benne.
10. Rendõrök járõrözése:
- A rendõrök szeretnek olyan bárokba menni, és
ellenõrizni, ahol a mûsorban meztelen táncosnõk
óriás kígyókkal lépnek fel, hiszen nem
mindennap láthatnak élõ kígyót.
11. Rendõrök versenyen:
Nem érdemes tízünknek elindulni, úgyis csak
az elsõ kap kitüntetést.
12. Rendõr horgászik:
Ne csodálkozz, ha a rendõr visszadobja a tóba
a kifogott aranyhalat, biztos nem volt benne próba.
13. Rendõrkutyákról:
Majdnem annyit tudnak, mint a gazdájuk, pedig milyen okosnak
látszanak!
14. Rendõrlogika 3.:
Nekem hiába mondjátok, hogy a böjt egészséges,
nézzétek csak meg szegény etiópokat!
Vissza